Váci Mihály
Vak félelem
Már permetezve hull az alkonyat,
sötét dallamokra figyel a levél,
halk léptekkel megérkezik és tapogat
a vak félelem, - botja hófehér.
Belém karol, szorít és könyörög,
s én tipegek vele széles utakra.
Néha megáll és reszkető keze
borzongatón az arcomat kutatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése